Mintha egy gát szakadt volna le. A víz erőteljesen hömpölygött át a résen elárasztva a túlsó oldalon elterülő tájat.

Valahogy így érezte. Előző este kapott egy nemet, ami egy éjszakára a padlóra küldte. Hamar felállt, és csak az dübörgött benne: akarja őt. Az érintését, a hangját, a nevetését, a testét. Szeretkezni akar vele. Jobban kívánta, mint máskor.

Elkerülhetetlen volt a találkozásuk este. Együtt töltötték. Beszélgettek. Tartotta a távolságot, amíg lehetett. De a másik teste, lénye vonzotta. Gondolatban már a karján nyugodott a keze, az arcát simogatta, a hajába túrt. Aztán kibökte. Hogy kívánja. Hogy érezni akarja. Mindenhol. Csendben könyökölt tovább a földön, ő pedig a hátán feküdt. Nézték egymást. Feladta a tartását. Odabújt hozzá. Cicaként simult a karjába. Megpihent.

Újra beszélgetni kezdtek. Kerülték a témát. Aztán már csak arra emlékezett, hogy csókolják egymást. Itta magába a másik ízét, forróságát. Valahogy az ágyba kerültek. Érezte, hogy az összes gátlását sutba dobja, csak azt dobogja a vér az ereiben: most még utoljára. Szeretkezésük bensőséges, odaadó és forró volt. Az öröm átjárta testét, lelkét, majd csendben ölelte őt. Úgy feküdtek egymás mellett összeölelkezve, mintha nem történt volna meg a múlt éjszaka.

Peregtek az órák. Sorra került egy újabb beszélgetés. A lelkük, szívük lecsupaszítva állt a másik előtt. Nem jutottak előbbre. Egyikük sem tudta kimondani, hogy nincs tovább, de azt tudták, új alapokra kell építkezniük ezentúl.

Egész este őt figyelte. Vágyott ölelésére, teste érintésére. Amíg lehet. Talán emiatt tudta korlátok nélkül odaadni magát a másiknak. A gondolatait, a testét. Mert már nem volt vesztenivalója. A kapu kinyílt, és az együttlétük vidámabb, szabadabb és forróbb volt, mint azelőtt.

Csendesen készülődtek. Az ajtó csukódott. Ő a kezéért nyúlt, ahogy szokta. Keveset szóltak, inkább csendben baktattak. A megállónál egymást ölelve várták a villamost. Ránézett, majd megkérdezte:

– Hiányoztam, amikor nem voltam veled?

– Igen, hiányoztál – szólt a válasz, s már folytatta volna magyarázkodással.

Megállította őt.

– Nem akarok rád erőszakolni semmit. Csak kíváncsi voltam.

Talán az utolsó ölelésük volt. Talán az utolsó csókjuk. Nem tudja. De szép volt.

A víz még csordogál a résen át. Egy kis tó keletkezett a túlsó oldalon. A partjára kitették a táblát: Fürdeni tilos!