Mint egy késhegy, ami a bőrömbe mélyed, és a húsom kívánja. Próbálgat. Nem fáj, viszont látványos. Játszol velem? Tetszik?

Mint egy mazochista, vágyom látni a késhegy karcát, amely felezi a karom. Jobb és bal. Szereted? Őt?

Én szeretem. A magam módján.

Próbáltad már elengedni? Mertél egyetlen egy napot is úgy végig csinálni, hogy nem gondolsz rá?

Önzőek vagyunk. Magunknak akarjuk. Mert hízelegne az egónknak. Tudod, igyekszem tanulni. Hogy még se így legyen. Nem akarok önző lenni.

Mert csak az az enyém, ami önként adja magát. Önként, mert ő is szeret engem, és az enyém akar lenni úgy, ahogy én az övé. Ha egy percre, akkor csak annyira. És ennyi nekem elég. Egy percnyi igaz pillanat többet kell hogy jelentsen, mint egy egész élet igaztalan pillanatokkal teli.