Dec. 25.: Lassan összebarátkozom a kicsi lánnyal. Ma már haverok voltunk. 🙂

Azért mára jutott egy jó pasi. Ah! Csak a tévéből. 🙁 Múlt este felvettem videóra a Kate és Leopold c. filmet elsősorban Hugh Jackman miatt. Egyébként is szeretem az ilyen romantikus, gyomor és mellkas szorongató, égető történeteket, ahol a szerelmesek egymásra találnak. Csak ott??? Hmm…. Oké, oké! Végül is most H.J.-t szeretném itt csodálni. Először az X-man (men?)-ben láttam. Azt nem tudtam, hogy ki az a pasas a szőrös arcával, karmaival, de éreztem (női 6. érzék :-)) ), hogy van benne vlmi. Aztán láttam a Swordfish-t, majd a Van Helsinget, s meggyőződtem arról, hogy az első megérzésem helyes volt. Nem csak jó színész, hanem nagyon-nagyon jóképű és vonzó férfi. :-)) Szóval délután ment a képernyő előtti nyálcsorgatás, sóhajtozás (micsoda pasi!). Szívesen lettem volna Meg Ryan helyében olykor-olykor. 😉

Kicsit később …. : nos, megkaptam már a másik jópasis, romantikus-szerelmes filmet: Aludj csak, én álmodom!  Bill Pullmannal a főszerepben. Ahh! Most róla is kezdjek el áradozni?? Elég az, hogy a filmnézés közben jó párszor fel- és leszaladtak a hangyák a gerincemen (Legacy után szabadon), s jelent meg a gyomor- és mellkasszorító érzés. A film végén gyorsan kikapcsoltam volna a tv-t, nehogy még egy jópasis filmbe belebotoljak, de elkéstem. Elkezdődött az Édes November Keanu Reeves-zel. Úgy döntöttem, marad a videó, ha az éjszaka álommentesen akarok aludni. 🙂

Dec. 24.: Egész délelőtt, sőt míg el nem indultunk a szüleimhez, meg sem álltam. Főleg takarítottam, aztán fadíszítés. A délután és az este elég jól telt. A vacsora után jött az ajándékozás. Természetesen először a gyerekek bontották ki a meglepi csomagokat. A legnagyobb sikert a katonák aratták. A tesómék kicsi lánya mikor meglátta az új babáját, hát … azt látni kellett! Csak egy lány tud így örülni egy babának. 🙂

A gyerekek piszokul össze tudnak tartani. Tőlem, Aputól még tart a kicsi lány, de a fiaim szinte azt tehetnek vele, amit akarnak. Lazán beemelték az ágy mögé a sarokba, ahová ők is szerentek bebújni. A kiscsaj meg sem nyikkant, csak lesett ki nagy szemeivel az oduból. 🙂

A hangulatom egész jó. Azt tapasztalom, hogy nagyon kevés gondolat érint mélyen. Valahogy felszínesen karcolgatnak a stresszek és az érzelmek is. És ez jó!

Este, mikor rövid időre egyedül maradtam, szántam egy pár percet, hogy csendben a tőlem távol élő, számomra kedves embereknek egy-egy áldást mondjak és küldjek lélekben.