Gyönyörű idő van odakinn. Nincs kedvem itt lenni. Vágyom egy szélvédett helyre, ahová kiteszek egy fotelt, belefészekelem magam, finom vastag pléddel körül bástyázom a testem, és az arcom a nap felé fordítom. Engedem, hogy a nap sugarai röntgenként világítsák át bőröm, izmom és csontom. Félig lehunyt szemhéjam alá a szempillák szűrve juttatják el a vakító fényt. Csillog minden. Csend van. Még a madarak is lábujjhegyen énekelnek. Mert óvatosan üdvözlik a tavaszt.

Ülök az irodában, és készülök az ebéd utáni kávémhoz. Közben hallgatom a főnököm.

Túl vagyok néhány levélen, egy beszélgetésen, ahol elszántságom mutattam be. Lett egy szívügyem. Egy remélt szerelem helyett kapok egy nem várt másikat.