Hogyan lehet elmagyarázni két kisgyereknek, hogy miért dobja el jó néhány dohányos a csikkeket, mikor azt igyekszem beléjük sulykolni, hogy ne szemeteljenek semmilyen körülmény között?

A kisebbikem a lépcsőházunktól kissé távolabb a ház előtt füstöt látott a fűben, és már messziről kiabálta: “Anya, itt ég valamit!” Felnéztem az első emeleti erkélyre, ahol egy férfi állt és bennünket figyelt. Lenéztem a fűbe, és a csikkek úgy tarkították a zöld füvet, mintha egy felszántott telken vetették volna el a magokat, hogy kikeljenek, és szép növénykék sarjadjanak belőlük. Persze, egy frissen eldobott (az erkélyről kipöckölt) cigarettacsikkből szállt fel a füst.

Nos, egyébként is fel tud bosszantani a dohányosok nagy egy részének határtalan bunkósága, de ez már túl megy minden határon. Mennyibe telne egy rohadt konzervdobozt kikötöznie a korlátra, és oda elnyomnia, dobnia a csikkeket? Semmibe. De mivel intelligenciahiányban szenved (ami, gondolom, együtt jár a dohányzással vagy mellékhatásként vagy eredendően), ezért kényelmesebb egyet pöckölnie a külvilág felé, más ablaka alá. Bár, ahogy tudom, azon ablak mögött is dohányos lakik, aki szintén kihajingálja a csikket, tehát észre sem veszi, hogy ketten szennyezik és koszolják a környezetüket.

Nem átkozok, mert visszaszáll, hanem csak reménykedem abban, hogy egyszer ezt visszakapják a természettől. Isten nem bottal ver.

Hozzá kell tennem: Tisztelet a kivételnek!!