Fáradt vagyok.

A pénteki buli nagyszerűen sikerült. Nem voltunk sokan, de akik eljöttek, beöltöztek. Nos, taroltam a jelmezemmel. A férfiak nyálukat csöppentve csodáltak, a csajok vagy irigyen néztek, vagy őszinte tetszésnyilvánításban részesítettek. Ő szerinte az a lány is elismeréssel vegyes irigykedéssel nézett rám, aki egy vonzó és szexis csaj, és eleve és mindig megkapja a férfiak csodáló tekintetét.

És ezek után mondjam azt, hogy egyáltalán nem élveztem ezt? Dehogynem! Csakhát egyéb tényezők erről lazán elterelték a figyelmemet, és a kezdeti tetszésnyilvánításokat bezsebelve nem is törődtem ezzel.

A jelmezemhez hűen az egyik srác kérésére úgy éjféltájt hastáncoltam a kedvenc dalomra. Nekem jól esett. A salsa mellett volt egyéb zene is. Én vittem. Saját válogatás. És örültem, hogy a többségnek tetszett.

Kontrol nélkül táncolni remek. Akkor megéreztem, hogy azért szeretek táncolni, mert imádom, amit hallok, és ezt a őrületet, amit a zene kelt bennem, akarom kiadni magamból. Meg azt, amit érzek, ami fáj, ami örömet okoz, vagyis az érzéseket.

Jó buli volt.

Az elmúlt egy-két nap tanulsága számomra: van olyan az életben, hogy a testi vágy, a másik szexuális kisugárzása sokkal tarolóbb erő, mint a sértettség, csalódottság és a másik egyfajta elvesztése.