Egyszer volt, hol nem volt. Pont. Szép volt, jó volt, de köszöni: ennyi.
Ma reggel megállapítása: “Kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Mert végig kell csinálnom veled az estét, és itt kellett töltenem az éjszakát. Nagy lelkierő kell hozzá.”
És akkor következzen egy újabb csigaházas időszak.
De örülök, hogy az életem másik része rendeződött. Végre tudom, milyen az, amikor azért van szükségem rá, mert szeretem. És nemcsak akkor, amikor kínom és bajom van, még ha úgyis tűnik, mert neki sírom el aktuális bánatom. De minden (új) kezdet nehéz.
Valahogy úgy van ez, hogy a mesék mindig véget érnek. Jó lenne egyszer már egy végtelennel is találkozni.
Nem aggódom Érted. Jó mesélő vagy, és lesznek itt még szép történetek.
Előbb ezt becsomagolom, és majd … talán… valamikor…
Addig marad a fantáziám. 🙂
Miről is írsz tulajdonképpen?
Aurél: Nem részletezem itt. Ha gondolod, a hétvégén msn-ezhetünk egyet…
A dir linkjét elküldöm emailben.
Köszi, megkaptam!