Ezt a bejegyzést külön Neked szánom, mert úgy vélted egy hozzászólás erejéig, hogy nem foglalkozom Veled. Számomra mindenki fontos, aki olvassa rendszeresen a blogot, akár hozzászól, akár nem.
Te vagy az én blog-szellemem. Nélküled nem igazi a blogírás. Mindig látom, mikor jársz erre, és ez megnyugtat. Amikor nehéz időszakon mentem keresztül, mellettem voltál, és ez sokat jelent nekem. Mindig örülök, ha látom az értesítőt, hogy Tőled érkezett hozzászólás.
Nem sokat tudok Rólad, Te meg rólam annál többet, ez egy kicsit zavar engem, de igyekszem elfogadni. Ezt is egy leckének veszem. 🙂
Szóval, ne vedd zokon, ha nem válaszolok egy-egy hozzászólásodra. Ez most egy ilyen időszak. Te se minden bejegyzésemhez szólsz hozzá.
Pusszantalak!
Nna, dagad a mellem (is)!
Szerintem (e)reakció sokmindent megmagyarázhat…Neked(?)
Légy elkötelezett és következetes!
Az, hogy kinek és hogyan válaszolsz a commentekre csak a Te privát
dolgod.
Légy Te az okosabb, -végül is nem minden hozzászólásra kell válaszolni!
Én ugyan kb 1 napig hiányoltam a válaszokat de rájöttem, hogy igen
ügyes “politikát” folytatsz!
A levegő ami éltet minket “időnként átlátszó” is lehet…
Mindjárt itt a tavasz, érezd a zsongást!!!
Csókolom a kis kezét mádám.
Azért megnézném azokat a dagadó melleket (is)! 🙂
Ó, azt hiszem, nem várom meg a tavaszt, már zsongok is.
Nem folytatok, legalábbis tudatosan nem, semmiféle ‘politikát’, ha így tenném, annak nem lenne jó vége. 🙂
A kezem köszöni a finom csókot.