Ember tervez, Isten végez. Mint tudjuk. És megtanulhatnám végre, hogy bizonyos esetekben ne is határozzak és döntsek el semmit, mert úgyis másként lesz. He-he!

Őrangyalom van. Ezt jó néhány éve elismerem, és felismerem. Ha valami galiba van az életemben, az csak azért van, mert nem hallgattam a sugallmakra, illetve, hogy tanuljak belőle. Ha nagyon nagy a vész, akkor piszok módon hagyom, hogy az őrangyalom intézkedjen, és rakja rendbe a dolgaim. De amilyen szerető szíve van, megteszi nekem. Biztos pasiból van. Már ha létezik fiú és lány angyal. Barna göndör hajú és barna szemű. És elnézően mosolyog most (is), mert róla írok. Én pedig igyekszem nem azért szeretni őt, mert szükségem van rá.

Régen olvastam már Eric Fromm könyvét, A szeretet művészetét. Akkoriban fogott meg a következő idézet, amely egy hete újra elém került:

“A gyermeki szeretet logikája:
Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája:
Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja:
Szeretlek, mert szükségem van rád,
Az igaz szeretet azt mondja:
Szükségem van rád, mert szeretlek.”
(Fromm)

Ezt a szeretetet szeretném.

Neked hány ember van ilyen az életedben? Akit azért szeretnél magad mellett tudni, mert szereted? Aki nélkül végül is nem igazán megy?