Ez a “Jó reggelt”-bejegyzés olyan megszokott már, mint Stan és Pannál a kávés fotó. Ha nem írok pár sort reggel, akkor úgy érzem, hogy cserben hagyom azokat, akik déli tizenkettő előtt ténferegnek erre olvasni valamit. No, mintha nem termelnék elegendő szemfárasztót egy nap! 🙂

Az éjszaka csendesen telt. Féltizenegykor kísértést éreztem arra, hogy újra bekapcsoljam a gépet, és bekukkantsak az internetre. Aztán inkább az ágyat választottam. Annak ellenére, hogy korán keltem tegnap, nem éreztem ágyba taszító álmosságot. A fene se érti! Mégis a kötelességtudat nyert: aludni minden áron, hogy másnap ne legyek mosott kaka.

Milyen lesz ez a hét? Nos, pénteken ovis farsang. Nem sok teendőm van, mivel a zebra jelmez lefoglalva, csak el kell majd hoznom időben. Ma délután fodrászhoz megyek. Ehhez a gyerekfelügyelet lezsírozva. Csütörtökön este salsaóra … és that is all for this week. Fordításban: ennyi erre a hétre.

Még egy nagy harci feladat van: pártatlanra kell birizgáltatnom a telómat, hogy átmehessek a másik szolgáltatóhoz. Hivatalosan min. 20 ezer Ft, egyébként jóval olcsóbb. Van egy-két lehetőség, de még futok egy kört.

Azt hiszem, az első és az utolsó napok nehezebbek. Az előbbiek azért, mert ilyenkor még olyan messzinek tűnik a következő találkozás időpontja, és hirtelen rettentően hiányzik, az utóbbi pedig azért, mert már olyan közel van, hogy újra lássam. Szeretek egyedül lenni, de Vele is.