Lenyugodtam. Vannak mély repülések. Ez van. Illene már Vukhoz méltóan gondolkodnom.

Hallgatom. A zenét. Játszik velem. Érzéseket ad, beszél hozzám. Olyan, mint egy játékos szerető. Derékon ragad, magához húz, majd eltol. Megfogja a kezem, és táncoltat. Pörget, sodortat. Mélyen a szemembe néz, és azt súgja: te kellesz nekem, senki más. És én elhiszem neki. Kelletem magam, mert akarom, hogy szeresse a testem, a lelkem. Hogy minden egyes dallamsor végig simítsa a bőröm. Izzani akarok. Mozogni. Ritmusra. Megőrülni egy pár percre.

Hazudunk. Jó hazudni.

És még nem döntöttem el, hogy cigánylánynak vagy hastáncosnőnek öltözzem a salsa-farsangra. Az előbbihez egy cigánykendő kell már csak, a másikhoz még egy melltartó. Azt hiszem, az előbbi könnyebben beszerezhető…