Azért nem mindig hasznos korán kelni. Néha ilyenkor jönnek a leghülyébb gondolatok, amik egy az egyben kihajintásra ítéltetnek, csak hát jobban ragaszkodnak hozzám, mint én szeretném.
A zene mindenre gyógyír. Lehet.
Menekülés?
Azt mondtam, hogy úgy állok hozzá, lesz, ami lesz, történik, ami történik. Ami nincs valójában így, mert van egy DE. Azért, mert még mindig bennem van a félelem, mi lesz, ha megint szerelmes leszek, és nem kellek. Azt hiszem, most ettől kell megszabadulnom. Ettől a félelemtől. A teljes bizonytalanságot elfogadni, és így élvezni a kapcsolat minden percét. Nem gondolva sem a jövőre, nem (el)várva semmit. Ami nehéz. Viszont megbirkózom vele, mert mindig olyan nehézségű feladatot kapunk, amit még elbírunk. He-he!
És elfogyott a poharamból a kávém…
én nem értem ezt a bizonytalanságot. mitől van bizonytalan? hogy a másiknak nem kellesz? miért ne kellenél? meggondolja magát?
Nem egyszerű a dolog.
Neki is megvan a múltja, a múltból hozott sérelmei, és nekem is. Ismerve az elvárásokat, az elképzeléseket nem egyszerű semmi.
aha. minél jobban ismerem, annál kevésbé értem az embereket.
te meg már MEGINT az elvásárokkal foglalkozol… próbálj már egyszer nem megfelelni. lehet hogy akkor fogsz igazán.
He-he! Jó vagy! 😀
Most nem Neki akarok megfelelni, hanem magamnak. 🙂