Furi így a blogom, más böngészőn keresztül. A külcsínről beszélek. Otthon és a munkahelyen akár IE, akár FF alatt olyan, amilyennek elképzeltem. Innen a netteremből már egészen más. Nos, ez azt jelenti, hogy még van mit tanulnom a html- és css-ről.

Tegnap este: fantasztikusra sikerült. Amit a csütörtöki táncból hiányoltam, azt tegnap megkaptam. Sokszorosában. Sokat és nagyon kellemeset táncoltam. Vele is. Meg még pár fiúval. A tökéletes jelzőt megkapta az a táncest. Aztán ettünk, közben beszélgettünk, meg nem próbáltam megfejteni, miért is érzem magam ilyen könnyednek a társaságában. És azt mondta, amit esetemben nem nagyon nehéz érezni: annak ellenére, hogy én vagyok korban idősebb, mégis ő az öregebb.

Majd reggel lett, és jó volt mellette ébredni, ébredezni. És olyan apróságok is sokat jelentenek, hogyan áll rajta az öltöny, milyen színösszállítást választott annak idején a boltban. Perfect, ahogyan az angol mondaná. Bízom benne, hogy az Ő ízlését dicséri. Elrobogott, én pedig nehezen álltam meg, hogy ne legyek nő, aki egy férfi lakásában pakol, takarít, meg ilyesmi. Mindenesetre elmosogattam, mert erre kaptam engedélyt.

Miután összeraktam magamat is, elindultam kóricálni. Az első boltban, amit még tegnap pécéztem ki, vettem egy pólót, meg egy vászontáskát. Olyan vállon átvethetőset, sok zsebeset, mindent elnyelőset. Aztán mozi. S.O.S, Szerelem! De csak azért, mert ez kezdődött félórán belül. Hát…. no, hát… a vége tetszett. Egyébként pedig limonádé, a rosszabbik fajtából. Hamis szöveg, helyzetek, stb. Ja, közben sikerült elárasztanom a környéket narancslével. Kissé béna voltam.

A mozitermet elhagyva kifelé vettem az irányt a plázából, de egy üzlet kirakatában megláttam egy szoknyát. Hm. Meg is vettem. Én, mint egy plázacicus. Miau! Egyébként kis Vuk, a róka.

Szóval, most itt ülök ebben a netteremben, és pötyögöm ki magamból a mondanivalót. Aztán irány a lakása, amihez kaptam kulcsot, befekszem az ágyba, megkeresem az illatát, és alszom egyet. Arra szeretnék ébredni, hogy nyikorog a falépcsősor, ahogy lépdel felfelé keresve engem.

Mai szójáték: Lélek – élek