Talán nem kellene beleolvasnom egy-két blogba. Mert most is úgy érzem, hogy a lassan két és fél éve összeírott mindenféle teljesen felesleges volt. Marhaság az egész. Hozzájuk képest a fogalmazást és stílust tekintve sehol nem vagyok, a problémáim pillekönnyűek és felejthetők.
Mindenki a saját keresztjét cipeli, kié nehezebb, kié súlyosabb. Az enyém műanyagból készült, és az is a könnyebbik fajtából. Ő szokta mondani nekem, hogy olyan feladatokat kapunk, amit még elbírunk. Hát igen gyenge vagyok …
Úgyhogy most a reggel egy jó adag önleértékeléssel kezdődik.
Élek a kicsiny világomban. Marcangolom magam a piti kis hülyeségeimmel, amik elsősorban hiúsági ügyek. Kavarom az állóvizem csak azért, hogy történjen velem valami. Szégyeld magad, lissza! Örülj, hogy csak ennyi ‘bajod’ van, hülye nő!
megjegyzés: Azért valami jó is történt eddig. Ma reggel fogmosás közben tudatosult, hogy végre vége van az elmúlt hónapok kínlódásának. Végre elmúlt. Végre egy frontos a helyzet.
Most monnnyam egyszerűen, hogy hülye vagy? Neeeeem, ez így bután hangzik. ÉS nincs Önleértékelés! Hallja magácska????!! Mindig mindenkinek a magam baja a legnehezebb. Na tessék vidámkodni! 🙂
Jól van, jól. Értem én. És talán tudom is, hogy nem szabad hasonlítgatni. Majd … majd …
Mindenesetre köszönöm a biztatást!
de mi lenne ha nem másokhoz hasonlítgatnád magad végre?
dir: akkor eggyel kevesebb bejegyzés-témám lenne. Szóval, igazad van. Csak néha kell, hogy mások élete helyre pofozzon.