Fura szembesülni az egy-másfél évvel ezelőtti írásaimmal. A szerelmesekkel. Ismervén és átélvén az elmúlt őszt válik az egész idegenné. Mintha nem is én lettem volna. Pedig emlékszem, hogy nagyon szerettem.

Nem rossz ember ő. Csak nem illettünk már össze. Ahhoz már nem voltam elég vak.

Egyébként pedig:

Csend van.

Izgatott csend.