Beleolvastam egy blogba. Furcsa, mikor hasonló érzéseket, gondolatokat írnak le mások, mint amilyenek bennem is voltak pl. a szerelemmel kapcsolatban. Néha annyira szívhez szóló tud lenni egyik-másik bejegyzés (tegnap egy fórum topikján olvastam egy nagyon szép novellának is beillő bejegyzést/hozzásszólást). 

Szerintem a szerelem olyan érzés, amitől pillanatok alatt meg lehet szabadulni. S ha nincs mögötte szeretet, akkor úgy tűnhet az embernek, hogy “hoppá! nem is történt semmi!”. Ezért szakad meg néha tök hirtelen a kapcsolatok nagy része. Mert a szerelem szeretet nélkül élt, amíg élt. Aztán jön a semmi. 

Most bennem mi van? Szeretet keverve egy icipici szerelemmel. Iránta. De ez is úgy, hogy tudom, hogy van, de ott vlhol mélyen. S ez jó. Mert így független vagyok tőle. 

Kedvenc-kedves Ikremmel az életünk összhangban van. Eszméletlen, hogy több száz kilóméterre élünk egymástól, más a családi helyzetünk, a foglalkozásunk. Még a születési adatainkban sincs hasonlóság. Viszont a magán életünk annyira hasonlít. Hi-hi! Mikor ő azon töprengett, hogy ott kéne hagynia az élettársát, nem sokra rá én is erre a döntésre jutottam. Aztán beleszerelmesedett egy pasiba, néhány hónap múlva én is. A pasi nem nagyon akarja a kapcsolatukat, ki tudja miért? Most én mit mondjak a helyzetemről? Valahogy tök ugyanez, legfeljebb más indokkal. 

Szegény Ikremnek pedig én adok tanácsot túlélésből! Megtehetem, mert tapasztalatom van: sikeresen túlléptem a dolgon! Tanú rá a Hold!