Szóval, volt délután iskolai farsang. Egynek jó volt. Tuc-tuc zene szegényeknek. Ja, megint nyertek a gyerekeim a tombolán. Legalább történt is valami izgalmas.

Egy réges régi barátnőm bejelölt az iwiwen. Ki van “pöndülve”. Anno mindig én voltam a vastagabb nála. Úgy tűnik, most fordult a kocka. Ja. Van ilyen.

És ma megint bizonygatnom kellett a valódi korom. Még annak is, aki szinte 18 éves korom óta ismer. Ja. Van ilyen.

Hetek óta le Ádámozok egy Tamást. Most jöttem rá úgy két perce. Pedig iwiwen is ismerősöm. A rettenetesen rossz névmemóriám! Áh! Kicsit sem érzem úgy, hogy jól beégtem. Ja. Van ilyen.

Még egy kis iwiw. Jelenleg félszáznál kicsivel több az “ismerőseim” száma. Az összetétel? Hm. Kb. az egyötödét megtartanám, a többit ejteném a sutba. A blogosok ne ijedezzenek, ők a kisebbségbe tartoznak. Mellettük elférnek még a rokonyok, meg egy-két számomra kedves ember. Ebből is látható, hogy a többi csak … úgy van. A számomra fontos ismeretségek másként léteznek. És nem jelöljük be egymást az iwiw-en.

Soulba ágyazott salsa, vagy salsába ágyazott soul? Nagyon szexi és táncra invitáló muzsika, csak nagyon nehéz a ritmust eltalálni. Gyorsnak tűnik, közben pedig lassú. De … kellemes.

Nehéz elfogadnom, hogy valakinek nem kell zene. Csak úgy. Csak azért nem kéri, hogy ne legyen eggyel több felesleges cd-je. …. Persze, mert magamból indulok ki, aki imádom hallgatni is a salsa-, és egyéb más jó zenét. Szóval, van ilyen ember.

Most hazafelé rájöttem, hogy tényleg kettő volt eddig az életemben. Olyas valaki, aki nélkül nem. Ha mázlim lesz, akkor még megadatik egy harmadik… Egyben biztos vagyok: olyan kapcsolatot nem akarok, ahol hosszú ismerkedés mellett kialakul valami langy szerelem. Az valami erőltetett dolog. Vagy sodor és megőrjít, vagy nem. És ha egyszer is azt fogja mondani a belső hang, hogy “nem”, akkor azon a ponton mennem kell.

EGY KIS PÖRGÉS – ilyen intenzitással szeretnék szerelmes lenni. Legalább!