Tesómmal beszélgettem valamelyik nap. A nyári közös nyaralásról, meg arról is, mi a helyzet velem, velünk. Meséltem, hogy közép-haladós vagyok már a salsa tanulásban, és hogy ezért a közeli nagyvárosba fogok járni, mert itt később fog indulni, folytatódni.

“Hát, igen. Salsa-függőség” – volt a válasza.

Az. Már megkaptam.

Más: Ma – meg volt már máskor is – úgy jöttem végig az utcán, mint Morci szokott. “Ez meg mit bámul???” Elő akartam kapni a tükrömet, és megstírölni az arcom, hogy biztos valami szörnyűség van rajta, ami sok ember tekintetét vonza. Aztán győzködtem magam, hogy valószínűleg fene mód jól nézek ki, és nem egy harcsabajusz van festve az orrom és a szám közé…