Egyik reggel álltam a buszmegállóban, hogy a munkahelyre elszállítassam magam. Néhány gimis lány az ötven méterre levő gimiből – ahová én is jártam anno – készült a töri órára. Az egyik felolvasta az anyagot, a másik hallgatta, majd hangosan összegezte a lényeget:
– Magyarul senki sem állt mellénk, és jól eltiportak bennünket. Mindig ez volt. Egyedül voltunk, és mindig seggbe rúgtak, elnyomtak.
Kicsit mellbevágtak, kora reggel, a lényegre törő szavak. Akkor egy gondolatsort indítottak el bennem. Igazat adtam lánynak, már rég.
De! Látnunk kell, hogy a közel ezeréves szopás ellenére még mindig létezik a magyar nép. Megmaradt hellyel-közzel a kultúránk, amire büszkék lehetünk. Sajnos, az elmúlt 17 év alatt, a nagy európaisodás közben sok mindent elfeledtünk, szép, régi szokásokat, amit pl. a szocializmus idején is igyekeztek megőrizni, felfedezni újra. Kár!
Visszatérve az igavonásra, azokra az időkre, amikor inkább voltunk szolgák, elnyomottak, mint önálló nemzet (most sem vagyunk azok!!!). Jól írta Kölcsey a Himnuszban:
“Megszenvedte már e nép a múltat és jövendőt!”
Spirituálisan tekintve ezek az évek, talán még a jelen is, a magyar nép karmája volt. Dolgoztuk lefelé rendesen. Bár nem tudom, mi volt a vétkünk. Ugyanakkor ki is álltuk a próbát! Megmaradtunk magyarnak. Ez idáig! Mert még, úgy látszik, valamit még nem tanultunk meg.
Nem vagyok híve semmilyen konspirációs teóriának, amely szerint a zsidók vagy akármelyik nép tudatosan el akarja a magyarokat nyomni, tüntetni a földszínéről, de azt világosan látom, mennyire értéktelenedik el a múlt, válik céltalanná és lelketlenné a nemzet. Csökken a spiritualitása annak ellenére, hogy egyre többen érdeklődnek az ezotéria iránt. Csak nagyon mélyen tapintható a spirituális egység. De legalább tapintható, és ez azt jelenti, nincs veszve semmi.
de tényleg van olyan, hogy a nép, mint “spirituális egység”? meg olyan, hogy a “nemzet lelke”? És tényleg szopás az az “ezerév”? vagy éppen a szopás, mint olyan, vagy annak a (tév)hite adja a “spirituális egységet”? Huh, nem szoktam ilyen baromságokat kommentelni, de valamiért megszólított ez a poszt. talán azért mert én egész másként gondolkodom ezekről a dolgokról. ezért jó más blogjait olvasni.
Nem tudom, hogy van-e lelke és van-e egység. Én így érzem.
Lehet, hogy a szopás szóval túloztam – sajnos néha teszek ilyet -, inkább csak tanulási folyamat, és próbák voltak. Olyan ez, mint egy ember fejlődése. Teher alatt nő a pálma – ezt szokták mondani.
Egyébként szívesen fogadom a – hasznos és építő jellegű – hozzászólásokat. 🙂