Kissé le vagyok strapálódva. Déltől két megszakítással dolgoztam végig a délutánt. Most tettem le a fenekem újra, de mindjárt állok is fel teregetni.

Megtörtént az ablakcsere. Ami kosszal ez járt! Mikor megláttam a lakást, egy kicsit elbőgtem magam odabenn. Néhány csendesebb káromkodást eleresztettem, majd rendberaktam villámgyorsan a szobámat, hogy a Pöttyös zombíthassa magát mindenféle mesével. Én pedig egy gyors ebéd után neki vágtam a lakás helyrepofozásának. És igen. El vagyok fáradva. De legalább újra tisztaság van.

Az új ablak szép, és redőnyös. Életemben először van redőnyös ablakom. Mindig ódzkodtam tőle, de most, hogy ingyért adták, igent mondtam rá. De nem hiszem, hogy meg fogom bánni.

Azon filóztam, hogy egy új gáztűzhely lesz a következő beruházás. De csakis akkor, ha kifizeti az első részletet a volt férj. Van rá most is keret, de addig nem akarok hozzányúlni, míg nem látok a félházamból pénzt. Igaz, minden fillért tovább kell adnom azonnal a szüleimnek. Így szól a kölcsönmegállapodás.

És most Celine Dion énekel a fülembe – River deep, mountain high -, közben a következő bejegyzés témáját fejtegetem gondolatban…