Ahhoz képest, hogy nem sokat aludtam, egész jól vagyok. A gyerek annál kevésbé. Remélem, csak a reggel nyűgössége betegséggel keverve…

Napok óta fejtegetem magam, mint egy rejtvényt. Hogy miért nem lettem eddig szerelmes. Pedig nem volt Vele semmi bajom. Egy nagyon értékes és szeretnivaló embert ismertem meg benne. Spirituális téren hasonlóan gondolkodunk, remekül el tudunk beszélgetni, azonos az ízlésvilágunk, táncol, és szeret táncolni. Tudunk nevetni együtt, amit szintén fontosnak tartok. A szeretkezéssel sincs baj: az eddigi legfigyelmesebb partner, és az összhang is megvan köztünk. Szeretek Vele lenni, vonzódom Hozzá, és már hiányzik is, ha nem találkozunk hosszabb ideig. Szóval minden adott … Az a gyanúm, hogy féltem szerelmes lenni. Féltem megszeretni újra valakit. Mert féltem attól, hogy megint elvesztem. És amíg nincs érzelem, addig nem fáj a búcsú.

Szerencsére már ezen túl vagyok.