Éjjel többször felriadtam arra, hogy odakinn tombol a szél. Nem féltem, sőt …! Egyfajta vadregényes hangulatot adott, és még jobban bevackoltam magam a paplan alá. Nem akaródzott felkelni, mikor felóbégatott a vekker.

Most is jól nyomatja a szél, de tavasz fílingje van. Hózáporral fenyeget az omsz napok óta, de szerencsére csak a szél teszi-veszi magát. A napocskát pedig innen az íróasztal mellől üdvözlöm.

Délután két szülőire vagyok hivatalos, de mivel a többszöröződés sziddhijét – még – nem ismerem, így csak a nagyobbikén jelenek meg. Ennek nyomán a falfúrás elmarad, erről és a gyerekőrzésről még értesítenem kell a felmenő(i)met.

És akkor ez most egy olyan poszt volt, hogy “vagy jót, vagy semmit”. Persze csak jót tudok írni, de a jó és a jó között is van nagy-nagy különbség.