Ha idebenn, úgy szív tájékán, nincs rendben minden, akkor csak az az akarat visz előre, hogy azért is megmutatom. Kinek??? Érdekel ez rajtam kívül valakit?

Nem beszélhetek róla. Nincs kinek. Meg minek? Nem érti senki. Ha mégis, nem tud segíteni. Csak az idő. Mert az akarat, a szándék nem működött. Vagy csak türelmetlen vagyok.

Meghallgatni a tanácsot legalább olyan könnyű, mint adni. A rábólintás is akadálymentes. Viszont megfogadni annál nehezebb. Az ész dumálhat ezerrel a szívnek, ha az kitárja a karját, és felvonva a vállát azt súgja: Hallom, hallom, de egyelőre nem megy. Belegabalyodtam, talán túlságosan is.

… Uno, dos, tres, cuatro …

A párbeszédet ezerféleképpen lejátszotta már az agyam, de egy mondat szinte mindig elhangzott a részemről. De csak azért, mert nem vártam rá választ. Kikívánkozott. … Mint mikor a ritmusra ösztönösen mozdul a testem.

A táncról egy srác jut az eszembe. Táncos. Természetesen kitűnő mozgással. Viszont annál visszafogottabb természettel. Szeretném jobban megismerni. Arról csak álmodozhatom, hogy a táncpartnere legyek.