Újra itt a tavaszi idő. Tudom, csak átmeneti, de akkor is – én örülök neki!

Olyan marhaságon gondolkodom, miként működik nálam a szerelem. Mi alapján leszek szerelmes valakibe? … Végig elemezve az elmúlt jó néhány évet sem jöttem rá, mi vonz egyik-másik férfihoz. Azon már rég túl vagyok, hogy csak a külsőt tekintsem. Az talán az egyik utolsó szempont.

És azon is agyaltam, miért maradt meg a szerelem néhányuk iránt. Miért őrülnék meg értük most is, ha látnám őket? S hogyan tudott úgy elillanni az erős érzelem a többinél, hogy semmi nem maradt belőle?

Bolond ez a világ, az érzelmek világa. Egyszer a szerelem pillanatok alatt ledönt a lábamról, máskor lassan jön, szinte láthatatlanul. Melyik tartósabb, nem tudom, de … annyit biztosan tudok: az érzelmeknek nem tudok parancsolni. Még akkor sem, ha nagyon meg akarom regulázni őket, és akkor sem, ha hagyom őket békén – csillapodni. Vannak, és ezt el kell fogadnom.