Ma reggel éreztem talán először, hogy nehéz egyedül nevelni két gyereket. Vagy akár egyet is. Kezdődött tegnap délután, aztán ma volt a csúcs. A nagyobbikkal soha nem volt gondom, most csőstül jön a probléma. A félévi felmérőket hibátlanul, illetve szinte hibátlanul megírta, majd úgy döntött, hogy ő ezentúl inkább játszik az órai munka helyett. A táskát nem akarja vinni, makacsabb, mint valaha, stb., stb.
Persze, keresem a megoldást, illetve kérem a kineziológus segítségét, hogy megtaláljuk, miért is csinálja ezt. Valójában nekem az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy nem tudom mindezt megbeszélni senkivel. Senkivel.
Inkább eszek egy kis édességet. És önvádolom és sajnálom magam még egy ideig.
hány éves is a nagyobbik?
Igyekszem válaszolni a tegnapi leveledre.