Spirituális ego

Egyik könyvbújásom során olvastam a spirituális egoról. Először értetlenül fogadtam, hogy létezhet ilyen. Aztán már embert, embereket is tudtam hozzákapcsolni, így megértésre került az, amivel az idáig nem tudtam mit kezdeni.

Mi is a spirituális ego? Lehet, hogy nem leszek túl szakszerű, de nagyjából próbálom elmagyarázni. Az emberek egyrésze érzékeny a spiritualitásra, és ha tudatosan elkezd foglalkozni ezzel, sok-sok ismeretre tesz szert. Egy idő után néhányuk úgy érzi, több, mint egyszerű ember. Kialakul benne a “küldött”, a “mester” és/vagy a “tanító” képzet. A saját spiritualitását túl értékeli, fejlettebbnek gondolja magát, mint ami, és ezen felbuzdulva megteremt egy spirituális egot, ami a spirituális eszmék alapján épül fel benne, és azzal azonosítja magát. És innentől kezdve jól félrevezeti saját magát. A fejlődése egy időre zsákutcába kerül. Addig, amíg rá nem ébred, mi történt vele.

Jó néhány embert is félre tud vezetni – tudattalanul -, és eladja magát, mint “tanító”, “útmutató”, “mester”. De ha valaki éber, akkor az ráérez a hamisságra.

Mindig is tudtam, hogy sok nem tudatosan spirituális lélek tisztább, mint a magukat tudatosan annak vallók. Bennem akkor igazolódott be ez a “tudás”, amikor egy “ateista” szemeiben láttam meg a Tisztaságot. Egyedi és különleges pillanat volt. Soha el nem feledem. S csak remélni tudom, hogy máskor is tapasztalhatok hasonló pillanatot.

MOst pörögnek bennem a gondolatok. Például az, hogy egy ember számomra akkor Valódi, ha tud magán őszintén nevetni (erről már írtam korábban). Ha meglátja saját gyarlóságát, és ezt meri felvállalni. Ha tud őszintén bocsánatot kérni. És tud megbocsátani. És akkor is szereti a másik embert, ha az éppen olyat követ el ellene, amit ő negatívan értékel, vagyis nem az alapján osztja szeretetét, ahogyan az emberek éppen fordulnak felé. stb., stb., stb.

És most akkor munka…

6 hozzászólás

  1. vallon ghost írja:

    Az már eleve hamiskás, ha valaki mesternek kínálja magát. Ott valami nincs rendben. Soha nem a mester választja a tanítványt, hanem fordítva. Ezért kell nyitottan állni a világhoz, hogy megtaláljuk azokat az embereket -lelkeket-, akiktől tanulni szeretnék. Ritkán van reflektorfényben az, aki spirituálisan érett. A spiritualitással éppen az egonkat vetkőzzük le, tehát -szerintem- nincs olyan, hogy spirituális ego. Olyan viszont sok van, hogy valaki a spiritualitás révén tenne szert haszonra. Hát, én nem mennék hozzájuk egy kis tudásért. Már csak azért sem, mert a megvilágosodásra nincs recept, de két dolog mindenféleképpen kell hozzá: nyitottság és elfogadás.

  2. Gyuszi írja:

    A spirituális ego legyőzése a megvilágosodás felé vezető úton elengedhetetlen tudatszint emeléssel jár és a nondualitás a(vég)eredménye.
    Minden tudatosodni vágyó személynek szeretettel ajánlom Dr. David R. Hawkins (1927-2012) amerikai pszichiáter 50 év alatt összegyűjtött tapasztalatait e témakörben. Ezeknek a rendkívül hasznos információkból kiindulva fel lehet térképezni mindenkinek a benső attitűdjét, ami alapján lépésről lépésre képes megérteni a tudatosodni vágyó önmagát, és így eljuthat akár a teljes megvilágosodás kapujába is.
    Alázat és szolgálat az a 2 attitűd, amelyekkel nagyon messze el lehet jutni a spirituális utunkon.

    Univerzumi szeretettel: Gyuszi

    ui.: Beismerem, hogy még én sem voltam képes legyőzni a spirituális egómat, de teljes odaadással és nagy lelkesedéssel dolgozok rajta nap mint nap!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..