Jó Vele spirituális dolgokról beszélgetni. Arról, hogyan viszonyulunk magunkhoz, a világhoz ilyen tekintetben (is). Szeretem a tanmeséit. … és ezen jól elviccelődtünk: mi lesz, ha kifogy a történetekből? … “Összerezzenős” érzeteim vannak beszélgetéseink alatt. Olyan, hogy “ezt akár én is mondhattam volna, hiszen ugyanígy érzek, gondolkodom, vélekedek valamiről”. És számtalanszor látom a szemén, hogy hasonló gondolat suhan át benne, mikor én beszélek.

Minden részem (testem, lelkem, eszem) ismerkedik Vele. Lassan és óvatosan. Leginkább az utóbbin van a hangsúly. S nem véletlenül hagytam ki a szívem, mert ő csak akkor jöhet, ha a többi azt mondja, szabad az út.

Csak azt akarom, hogy kerekek legyenek a találkozásaink. Nem érdekel, mi lesz belőle, és meddig fog tartani. … Így jó, ahogy van.