– Nagyon-nagyon hízelgő, hogy az iwiw-en frissen meglelt régi barátnő úgy jellemzett az üdvözlő üzenetében: “a mindig vidám”. A duci jelzőnek kevésbé örültem, de erősségét az enyhítette, hogy alig ismert meg – így vékonyan. A szemeim árultak el – kivételesen.

– Ha már iwiw. Talán először örültem egy jelölésnek. Olyan ember ő, aki a maga csendes módján gyalogolt bele a szívembe, és záratta be magát oda. Szívesen fogadnám az öcsémnek.

– A fenyőfa eltüntetve, és megálltam, hogy ne az ablakon dobjam ki. Lesétáltam vele.

– És pont akkor nem volt bekapcsolva a porszívó, amikor Ő hívott. Tetszik, hogy ilyen lassan haladunk előre. Eleinte hiányoltam a megszokott “majd’ mindennap sms, email, cset, telefon” kombót, de tudatosult bennem, hogy most ez így tökéletes számomra. Összetákolt érzelmi egyensúlyom még erősödőben, a szívem gyógyulóban. Letarolásra nincs szükségem.

– Este fél hét, és még temérdek a teendőm: vacsora (zöldségek joghurttal gazdagítva plusz egy bögre zöldtea és egy bögre gyógytea), cikkírás, készülés (szépítkezés) holnapra. Nem ártana aludnom is. És beruháztam egy könyvre is. Persze szórakoztató műfaj, de végre újra könyv van a kezemben. Olvasni akarom! Mert jókat nevetek, meg … egyáltalán!

úgyhogy: eszek, írok, iszok, eszek, írok … na … kezdjem már el végre!