Úgy látom, elér a végzetem. És most nagyon jót mulatok magamban. Hívott a holnapi programot illetően. Felvetette lehetséges közös tevékenységként az együttfőzést. He-he! Megegyeztünk, hogy rizst mindenképpen készítünk, mert azt mindkettőnk egyformán kedveli. Meg egyszerű főzni, nincs vele gond, stb.

Az már egy jó pont, hogy tervez, és hogy el akar vinni erre és arra. Persze ismerve a túrához való viszonyomat (ami egyben iszony is), csak sétálni visz. És engedni fogok a (séta) csábításának. Csak azért, hogy ne legyünk egész nap az ágyban. Ami nem rossz dolog, sőt! De nem lehet mindig minden úgy, ahogy én akarom…