Vannak. Ha számszerűsíteni óhajtom őket, akkor legalább három. Ezek kullognak a sor elején. Mert frissek, és aktuálisak. Az egyik aggaszt, a másik “hát egyelőre ez van” érzést hoz, a harmadik pedig bosszant. Megoldhatóak, orvosolhatóak, csak ugye az időben haladva előre. És nemcsak tőlem függnek a kimenetelek.
Tegnap este Apu elbeszélgetett velem. Amolyan atyai módon. Szerencsére most nem hozta a nagy lelki fröccsöt, így nem bőgtem. Volt ugyan egy pont, ahol kapart a torkom, de túllendültem rajta. Keményen igazat adok neki, már régen éreztem, hogy nem jó, ahogy csinálom a dolgaim egy részét. A lényegi részét. Meg akarok változni, tervben van, és lassan, csiga módjára, de beindultam.
És tegnap este volt az is, hogy úgy hajtottam a párnára a fejem, hogy hiányzott egy társ.
Háát…nagy gondban lehetsz…
Nem vagyok gondban. 🙂