Főzés

Szerző: // // 15 hozzászólás

Pár napja Zora írt egy nagyszerű bejegyzést a párban történő főzésről. Nos, nem rejtem, a múltban sem tettem, véka alá, hogy nem rajongok a szakácsművészetért. Ha főzök, azt azért teszem, hogy ne haljanak éhen a velem élők. Sajnos, csak egyszer volt szerencsém olyan férfire akadni, aki, szerintem, vígan átvállalta volna e nemes tevékenységet. Még nem adtam fel, hogy párválasztáskor ragaszkodjam ahhoz, hogy a választottam szeressen és tudjon is főzni. Helyettem. Hogy az együtt főzést mennyire élvezném, nem tudom. Szerintem a krumpli pucolást bevállalnám. Márcsak azért is, hogy közben vele és mellette legyek.

No, nem mondanék le örökre a főzésről. Egyszer-egyszer kezembe venném a fakanalat, hogy valami egyszerűt is együnk. Rizst zöldséggel, vagy valami főzeléket. És a sütemény készítést is bevállalnám! Ahhoz valahogy mindig is értettem. Nem úgy, mint a rántás készítéshez! Ha pl. paradicsomlevest készítek, előre kiteszem a kézi turmixgépet, hogy majd a rántáscsomókat kiaprítsam a leveskezdeményből.

Frissítés: Lám, lám, máris nehezményezte egy férfi, hogy egy nő nem szeret főzni, és szívesen kihagyná a teendői közül. Ettől tud felmenni az agyvizem! Lehet, hogy rosszul értelmezem a reagálást, de nekem úgy jött le, hogy egy nő, ha nem főz, akkor bajok lesznek. Ja, persze, mert a férfiak elvárhatnak dolgokat, mint pl. a tökéletesen főző nőt, de egy nő miért nem vágyhat arra, hogy végre valaki átvegye, akár végérvényesen is, a konyhában az uralmat helyette? Ezt nem értem.

A nőnek vannak kötelességei, amit elvárnak tőle, hogy megtegyen rendszeresen és alkalomszerűen: háztartási munkák, bevásárlás, vasalás, főzés, heti 5*8 órai munka, legyen csinos, legyen szexi, legyen kiváló anyuka, stb. A férfi persze választhat? Ezt szeretem, ezt meg nem csinálom?

Nekem nagy élvezet a wc-t pucolni? szagolni a tisztítószereket? Cipelni a bevásárló szatyrokat? Órákat állni a tűzhely mellett és félóra alatt eltüntetni a főzött kaját? Majd a mosogatni az összegyűlt koszos edényeket, evőeszközöket?

Hát, nem! Én is szívesen tesznyülnék, mennék erre-ara, olvasnám az újságot, interneteznék, csinálnám a kedvenc hobbim, stb.

És ha nem találok olyan férfit, aki úgy gondolja, hogy ezek a munkák megoszthatóak, akkor inkább élek egyedül, és csinálom magam magamnak akkor, amikor én akarom, és nem kell kerülgetnem egy másik embert.

15 hozzászólás

  2. Lissza írja:

    Hajlandó vagyok, illetve rákényszerülök, hogy mind két oldalát műveljem. Álmaim ennek ellenére lehetnek!
    Miért? Egy férfi vágyhat arra, hogy egy kitűnően főző párja legyen, egy nő meg nem?
    Voltam férjnél, és minden hétvégén főztem. Mert más nem csinálta helyettem. Szóval tudom, mi a kötelességem. De azért vágyam is van. És ha megadatik, akkor örülni fogok, ha meg nem, akkor végzem a kötelességem. Ennyi.

  3. Aurél írja:

    Nos, én szeretek főzni is, volt olyan nap, hogy két hétig mindíg mást főztem.
    Mit ne mondjak, örömömre szolgált.
    Kipróbáltam és nagy sikert aratott a különféle keleti ételek
    elkészítése, megfelelő tálalása és élvezettel való elfogyasztása nekem is…
    Természetesen jutott idő bőségesen “más” élvezetekre is.
    Sőt, amikor ritkán (?) egyedül tengek-lengek itthon munka után (néha-sokszor) 22 óra után is nekiállok főzni (mást is)!
    Vallom, hogy egy jóízűen elfogyasztott vacsora után édesebb a “desszert)!

  4. Aurél írja:

    Puff neki…, érezzem úgy, hogy “hibásan és feleslegesen értékeltem”!
    Persze az én természetem más…
    Olykor olyat is kimondok ami esetleg másokban “rossz szájízt” produkál.
    Állítólag -mások szerint – egyetlen óriási hibám van: az istennek sem tudnak megsérteni és én sem megsértődni.
    Azt már csak félve írom le, hogy sokminden mellett kedvencem mindenféle házimunka is.
    Anno, az “élet” megtanított rá és én ennek nagyon örülök.Most, hogy igazán már nem lenne szükségem olyan dolgokat is elvégezni néha napi 14 óra munka mellett, mégis szivesen teszem.
    Nem kritizálni akartam csak a gondolataimat írtam le.
    Igaz, még kb másfél hétig az elfoglaltság miatt kénytelen leszek étteremben enni, de utánna elő ismét a szakácstudományt!
    Akkor már nem egyedül leszek…

  5. Lissza írja:

    Hát, én meg ilyen vagyok. 🙂
    Nem sértődtem meg, csak kitört belőlem a feminista. Ennyi. A többit olvashattad.
    Itt a cégnél hétközben ebédelek rendesen, de már előre látom, hogy a hétvégén nem fogok főzni magamra. Igaz, a vasárnapot Vele töltöm, és meglehet, hogy egy közös főzést rendezünk, bár ahogy ismerem magam, eszembe sem fog jutni a kaja, és még Őt is képes leszek lebeszélni a főzésről. 🙁
    He-he! vagy hozatunk pizzát. 😀

  14. joe írja:

    meg:
    nyers gyümölcs, nyers zöldség, tejtermékek úgyis a legegészségesebbek. és azokat nem kell fözni.

    amúgy én is fözök néha:

    kiló csirkemell fagyottan tepsibe. oliva olaj alá, tetszöleges füszerek fölé, alufóliával letakar, picit kilyuggat, zamek sütöbe (kb 5 perc elkészítési idö)

    mikor hús már hófehér, alufólia le, kb 2-3 deci sör (igen, netudmeg milyeb ropogós lesz a külsö rész, belül meg finom puha) rája. hagyni megpirulni ízlés szerint (asszony szerint én faszenet eszem). aktív meló idötartama: max 10 perc.

    jótvágyat!

  15. Lissza írja:

    Mikor még férjnél voltam, és húst is sütöttem, akkor leginkább csirkecombot, ahogy Te is csinálod, igaz sör nélkül. Plusz még lebőröztem a (fagyott) csirkecombokat.
    A legegyszerűbb étel, amit nagyon szeretek és elkészítek magamnak, a párolt vegyeszöldség vegyítve friss paradicsommal, uborkával és joghurttal, valamint valamilyen fűszerrel. Most éppen a kurkumát szeretem használni pici sóval.

    Mi a fene?! Még is csak “főzök” – elméletben?

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..