Hajnali gondolat

Igyekszem nem megbánni a múltat. De lassan érlelődik bennem az a csodálkozó gondolat, hogy a fészkesbe lehettem ennyire vak? És emellett megszületőben van a sajnálkozás, hogy ha nem is sikerült elrontania, de engedtem jól belepiszkítania egy nagyon tisztába, egy nagyon szépbe.

Tudom, mindennek, még az éremnek is, két oldala van, és ebből én csak a sajátomat látom teljességében, a másik oldalt csak megérzés alapján tapinthatom. És az a legijesztőbb, hogy annyira tudom, mi van a másik oldalon. Azt is tudom, hogy más keresztjét nem cipelhetem, és nem is akarom. CSak elkeserít.
Azt hiszem, tanulópénznek veszem. S ha ebből valóban sikerül profitálnom, akkor nem fogom bánni a vakságom, csak azt, hogy engedtem belemászni a szépbe.

Kicsit más: sokban hasonlít a gondolkodásom az Övéhez. Ja, született borsodiak vagyunk! 😀

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..