Aránylag zökkenőmentesen kezdődött a reggel. Úgy látszik, hogy a 15-20 perces ágyból való kirimánkodás az marad alapnak. Most, hogy új, felnőtt méretű paplant és párnát kaptak, úgy kellett megkeresnem őket az ágyban. Persze este virgoncak voltak a kölykök, ébredni meg nem akartak. Aztán csak elindultunk. A kicsi néhány lépés után megjegyezte:

– Milyen jó az élet így!

Ezt nem hagyhattam kérdés nélkül:

– Hogyan jó?

– Hát így, ahogy van.

Már kezdtem örülni, de lehűtött a következő mondatával:

– Csak az a része rossz élet, hogy apával nem lehetünk annyit, mint veled.

És újra felvezette azon kívánságát, hogy felválltva töltenének 1-1 vagy 2-2 hetet nálam és az apjuknál. Mondtam, hogy nem lehet. Majd, ha nagyok lesznek.