Már elértem azt az állapotot, amikor élvezem is a zenét tánc közben, nemcsak a lépésekre figyelek. Persze egy-egy számomra ismeretlen, új lépéssor meg tud zavarni, de ha jól vezet a férfi, akkor ez nem okoz gondot. Ha bizonytalan a vezető, akkor egy tanult, agyon gyakorolt lépéssort is lazán elrontok. Azt a partnert szeretem, aki határozottan, erősen fogja a kezem, a kezei mozdulatából, a teste fordulásából tudom, nekem hogyan kell lépnem, ennek ellenére spontán, kreatív férfi. Mit értek ez alatt? Világosan kifejezi, mit szándékozik letáncolni, -tatni, és egy-egy váratlan pörgetéssel, általa kreált lépéssorral meglep. Ők kivívják a csodálatomat, és szíves-örömest megyek velük táncolni, még akkor is, ha a fáradt lábaimba úgy kell az erőt belepumpálni.
Ha egy közhellyel akarnám jellemezni az egészet, akkor azt írnám: ahogy táncol (irányít) egy férfi, úgy viselkedik az életben is.
A tegnap este tanulsága: még egy gyakorló táncesten is előny, ha a nő szép és csinos. Őt többet fogják felkérni táncolni. … Van még, mit tanulnom.
Ő pedig lenyűgöz. Én meg Őt.
Nem csak az életben…az ágyban is 😀
Hát … ezt még ki kell alaposan vizsgálnom. 😀
Hajrá! 😀 Sok sikert, meg minden. 😀