Azt mindig is tudtam egy kedves gyerekkori barátnőm apukájának megjegyzésem nyomán, hogy sok mindent elárulnak a szemeim. Viszont mostanában népszerű lett a szívem-testem közelébe kerülő férfiak körében a következő néhány szó: “már megint gondolkozol valamin”, valamint “ne gondolkozz”. Ergo, remekül le lehet olvasni az arcomról, mikor töröm a buksim valamin.
Lassan úgy érzem, mintha azt szeretnék tőlem, hogy egy üres fejű baba legyek. Tudom, túlzásba se szabad vinni az agymenéseket, és valóban az lenne az igazi, valós állapot, ha minden felesleges gondolat nélkül élnék, de az agyamnak a pörgést elég nehezen tilthatom meg. Így vagy megszokják a pasik, hogy egy gondolkozó (agypörgős) nővel van dolguk, vagy megszöknek, vagy megtanulom titkolni. Inkább az elsőre szavaznék.
Nem az a baj, hogy gondolkodsz. Sőt, ez csak jó. Szerintem az a te bajod is, mint az enyém. Túl sokat gondolkodunk néha tök egyértelmű dolgokon. Van ez így…
ki dönti el mi a lényeges gondolat és mi a felesleges
Gondolom te magad.
Szerintem van amikor gondolkodsz(?!) és van olyan eset is amikor gondolkodás nélkül -az érzelem hatására – beleveted magad “vissza nem fordítható” dolgokba!
Vigyázz a “felpörgéssel” mert könnyen kibillenhetsz “jelenlegi
helyzetedből” ill. önmagadból!
Vannak kfle “csodaszerek”, próbáld ki a Neked megfelelőket!
Ha elveszíted “önmagadat” akkor van nagy gáz!
BigDady érzett rá jól a helyzetre.
Aurél: a “vissza nem fordítható” dolgok lehetnek ilyenek is, meg olyanok is. Van, amikor a szív húz, és akkor nem bánok meg semmit. Az ész által kikombinált dolgokkal van a gríz olykor. Gondolom, nem véletlenül.
Felpörögni csak érzelmileg tudok. Abból meg ugye csak kikászálódik előbb-utóbb az emberlánya.
Nincs semmiféle csodaszerre szükségem. Tökéletes állapotban vagyok. Legfeljebb valami étrendkiegészítő kéne. Vitamin, vagy ilyesmi.
Igyekszem nem elveszíteni önmagam. Most nagyon egyben vagyok.
A gondolkodás itt akként jött fel, hogy elmerengek a messze távolba, és közben töprengek valami nem oly fontos dolgon. CSak eszembe jut valami valamiről, és hirtelen kizárom a külvilágot. Ez látszik meg rajtam, és a figyelmes társ ezt észre is veszi. Ennyi. 🙂
Azt hiszem, amikor a virtuális tükörbe nézel nemcsak magadat hanem mást,
a tükrön túli eseményeket is látod!
Igaz, néha kissé görbének mutatkozik a “tükör”!
Saját magunkra vonatkozóan mutatkozhat a tükör görbének.
egyébként meg igazad van.
Persze, túl látok magamon. A következtetést levontam a megjegyzésekből, amit nekem tettek. Aztán vagy tudok kezdeni vele valamit, vagy nem. Én nem sietek.
Lissza, legalább te túllátsz magadon…nekem még ez mindig nem sikerült. Folyton falakba, korlátokba ütközök. Már évek óta, és még valahogy mindig nem sikerült leküzdeni őket. Valami javaslat?
BigDady: legalább észreveszed a korlátaidat. Én mindig azt mondom, hogy a korlátokat nem leküzdeni kell, hanem elfogadni. És azokon belül kiegyensúlyozottnak lenni. Aztán egyszer csak maguktól eltünnek. Van egy ilyen mondás, amit még 16 és féléve hallottam először, de nagyon igaz: amilyen erővel nyomod a falat, az ugyanolyan erővel nyom vissza.
Na ezen érdemes elgondolkodni!