Vagyis napközben kis eséllyel fogok blogot írni. Ugyanis elveszik tőlem a netet. No, nem azért, mert megsejdítette az új főnököm a netezési szokásaimat, hanem mert úgy gondolja, nincs szükségem rá a munkámat illetően.

Egy előnye van: csökkentem azon órák számát, amit a neten lógva töltök. De előre sejtem, hogy megoldom én a netezést …

Mi hír a nagyvilágomban? Speciel úgy igazából semmi, viszont alig várom, hogy ágy közelébe jussak, és nagyot aludhassak. Egy mormota költözött a testembe. A szexistennő péntekre tartogatja magát. Szeressem az ilyen péntek estéket: lesz tánc, zene, és egyéb élvezetek, amit inkább megtartanék most és mindörökre magamnak.

Azt veszem észre, hogy egyes emberek újra visszatérnek az életembe. Akár az új főnök-kollégámat vagy akár az oviban a dadust is említhetném. Dolgoztam már velük évekkel ezelőtt, és most újra kapcsolatban vagyok velük (munka vagy a gyermekem révén). Vajon ugyan miért?