Az este meglepő tanulságát egy beszélgetés hozta. Felhívott telón az a srác, aki a vasárnapi kerti partira invitált emailben. A választ azonnal küldtem, és kissé vörös borosan. Legnagyobb meglepetésemre rákérdezett a borral való találkozásomra. Nem tudtam elképzelni, honnan tudja, mit ittam a múlt este. (megrémültem, hogy olvassa a blogot …) Aztán szépen kiderült, én írtam meg. Ennek örömére néhány perce visszaolvastam, mi szépet válaszoltam neki. Hát magam is elcsodálkoztam azon, mily gördülékeny és … frappáns elutasító levélkét alkottam. Talán innom kellene hasonló levelek megalkotása előtt.

Valóban nem unalmas az életem. És az is igaz, hogy magunknak teremtjük meg. Éppen a(z) (újra) teremtés fázisa elején tartok …  valakit még bele kellene szuszakolni, mert vár rá a helye, de … még eldöntöm.