Remek. Ma csak másodszorra ébredek csengetésre. Ezúttal a lépcsőház ajtaját nyittatni kívánó berregtette meg a holtat is felélesztő csengőt. Csak két percig bámultam Apám felfelé néző arcába, mit is akar igazán tőlem, aztán pingvin mozgással kacsáztam jobbra-balra a lakásban észhez nem térvén. Most, hogy már félórája ébren vagyok, talán magamhoz is térek.

Az élet szép, még akkor is, ha az ellenkezőjét akarja folyton bebizonyítani. … nyelvnyújtás … – ez csak úgy eszembe jutott.

És mától kezdve cd-írási projektbe fogtam. Nem üzleti céllal, hanem mentési. Ugyanis délelőtt egy megjegyzés folytán felrémlett előttem annak veszélye, hogy az összes innen-onnan begyűjtött zene elveszhet, ha a számítógépem asszondja nekem, hogy kaputt. ( Igen! Ő tud németül, én meg alig…) Úgyhogy gyorsan lementettem az internetről beszerzett salsa dalokat. Aztán jöhet a többi. Bár jobb lenne mp3 formatumban lemezre préselni őket, de … egyelőre még béna … izé … tudás hiányban szenvedő vagyok e téren.

Délelőtt vettem egy pár csizmát, egy kötött bolerot szilveszterre, meg ugye cd-t. Megírtam 3 db-ot, aztán beszélgettem Nagy Apussal, meg ettem töltött káposztát, aztán elaludtam. Jó kis program, ugye?