Utolsó nap ebben az irodában. Az asztalomon egy csengettyűs csomagocska várt, benne Jó reggelt keksszel. Az eddigi legkedvesebb kolléganőm gondolt rám még pénteken. Hiányozni fog!

Kezdések-lezárások

– Ez évben két munkakört is lezártam. Egyet kezdtem. Illetve kettőt, mert a cikkírás is valahol munka volt. Ezt még hivatalosan nem zártam le, de talán nem is kellene…

– Befejeztem érzelmileg és ésszel is egy másféléves párkapcsolatot, s talán sikerül helyette egy barátit kezdeni.

– Kaptam új barátokat.

– Otthagytam az albérletet, vettem egy lakást.

– A kineziológussal lezártunk egy korszakot, és kezdődik az új.

– Elkezdtem a salsát …

Egy szóval, kezdések és befejezések. Az élet ritmusa. Egy idézet jut az eszembe, melyet legutóbb illesztettem be a spirituális-idézetes blogomba:

‘A bánat fájdalmas, mivel magában foglalja ragaszkodásunk tárgyának elengedését – legyen az akár búcsúcsók, akár aranymedál vagy szerelmi kaland – és a veszteségét.’

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Majd egy másik:

‘A szív útja a bátorság útja. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő.’

(Osho: Bátorság)

Hát ekképpen igyekszem felfogni azt, amit néha oly nehéz elfogadni. Ami ellen tiltakozik a szívem. … úgyhogy: idő, idő, idő. Az mindig segít.