– Hahó, ész! Menjél aludni!
– Miért, szív?
– Mert most én akarok ébren lenni, nélküled.
– Szerelem?
A szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int.
– Akkor? – kérdi az ész.
– Akkor, akkor! Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség, ha a szerelem jön?
– Miért? Nem így van? – csodálkozott az ész.
– Bizony nem. Tudod, vannak pillanatok, amikor minden ragyog, tiszta és nyugodt. Szerelem nélkül is.
– Mesélj! – kíváncsiskodott az ész.
– Meséljek? Látom, ezt még nem tapasztaltad. Ó, hogyan is tehetted volna, hiszen te az ész vagy – huncutkodott a szív. – Figyelj jól! Ezt a Pillanatot – ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig, napokig, évekig – adhatja bármi: egy őszinte beszélgetés, egy pillantás, egy simogatás, egy hívás, egy levél, egy szép táj, egy név, egy dallam, egy szóval … ami a szívet szólítja meg. Vagyis engem.
Az ész hallgatott. Majd megszólalt:
– Ebből is kimaradok?
A szív elmosolyodott.
– Igen, ki. A te Pillanataid máskor vannak.
Megyek aludni , reggel korán kelek. Jó éjt.
Neked is! 😀