Azért muris dolgok történnek! Kész tanulmány vagyok saját magamnak. Figyelem az érzéseim: hogyan változnak, ki milyen reakciót vált ki belőlem. Talán az ünnep teszi, nem tudom.
Szívesen leírnám részletesen, de az összes résztvevő olvassa a blogom. Talán privátban magamnak emlékeztetőül leírom a gondolataim – ezúttal azonban erősen ügyelni fogok arra, ne kerüljön ki véletlenül se a blogra, mert a google reader azonnal beolvassa.
Tisztán látás. Nehéz, nagyon nehéz. Önként elzártam magam, és így csak a múlt emlékei, érzései követnek. A jelent akarom élni múlt nélkül. Ugyan be-bekéredzkedi néhány mozzanat hozzám, amik reakciókat váltanak ki belőlem: hol ilyet, hol olyat. Ebből tudom leszűrni, mennyire tudtam eltávolodni.
Jelen? Az is tartogat elég különös dolgokat a maga csendes módján. Fakadt egy forrás, ér lett belőle. Itt hömpölyög piciny hullámaival körülöttem, én rá-rácsodálkozom, hagyom, hogy megsimogasson, az erecske pedig engedi, hogy hozzáérjek. És ennyi. Lesz-e az érből patak, esetleg folyó, nem tudom. Valahogy nem érdekel. Örülök, hogy itt van. Kicsit félek, hogy egyszer eltűnik, hogy másfelé veszi az útját. Úgyhogy inkább igyekszem a jövőt nem firtatni. S a jelent sem. Jó ez így.
Szia ,remélem jól telt a karácsonyod. Ami az önmegfigyelést illeti ,ne aggódj ,nem a karácsony hanem a Tm. teszi ,már nagyon régóta “tudatosítom” érzéseim ,reakcióim…
Köszönöm, jól telik. És a Tiéd?
Hm. Valószínűleg igazad van. Azért egy kicsit fura, de azt hiszem, hasznos ez az önmegfigyelés. 🙂
Köszönöm jól. A nővérem élményeit hallgatom, most jött haza Új Zeland ról, ma-uri továbbképzésen volt , Ma -uri varázslókkal volt egy hónapig egy kolostorban….. (a többi a nyilvánosságnak kicsit hihetetlen lenne így inkább kihagyom…. )
Biztos érdekes lehetett. Ha gondolod, megírhatod e-mailben.
O.K. Holnap.