Tegnap este cserélgettem a bejegyzéseket, és ezeket találtam:

“S ha még sem jön be az, amit az okos nő gondolt? Semmi baj – gondolja az okos nő, és tovább lép. Végülis belehalni nem fog abba, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő szerette volna.’

Egy József Attila vers:

„Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
Fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
Játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
és nézik, nézik a csillagok.”

——-

Különben én sem vagyok normális. Romantikus filmet nézek este. Hugh Grant-tel, akiért egyébként is odavagyok. 1993-ban olvastam először róla. Kinn, Angliában. Egy elég hosszú riportot képekkel. Persze a fotók alapján tetszett meg, mint férfi. Csak utána láttam pár filmjét. A Négy esküvő egy temetés az egyik kedvencem, de a Julia Robertes is megadta a rózsaszín-érzés hangulatot. Pont e kettőt vetítette az egyik tv-csatorna este. Csak az utóbbit néztem meg, mert a másik 11 óra után következett. Épp elég volt ez is ahhoz, hogy rájöjjek, inkább ne nézzek ilyen filmet. Csak káromra van.

Szent Este lesz ma. Igyekszem a feladataimra koncentrálni. Jézuska! Lehetne egy kívánságom a finisben? Nem sok van, és azokat is szívesen lecserélem rá. … és most elmondtam magamban a kívánságom.