Micsoda hétvége! Nem történt semmi extra, és mégis. Idebenn zajlottak az események. Szombaton kezembe akadt egy régi-régi naplóm, amelybe fel nem adott levelek is voltak beletéve. Az egyiket elolvasva megdermedtem. Az egész lényem állt, mint egy kőszobor. A megdöbbenéstől. Olvasva a levelet rájöttem, hogy 8 év kiesett az életemből. Eddig is ezt éreztem, de most…. valahogy tisztább lett minden. Kompromisszumot kötöttem magammal csak azért, hogy az egom által vágyottak beteljesüljenek, és belül közben meghaltam, vagy csak téli álmot aludtam. Nem tudom, mi ébresztett fel. Talán önön magam. Megelégeltem a nyugis, zavartalan, langyos vizet, vagy a szerződés az ördöggel eddig szólt. S most fizetnem kell. … Köszike.
Csak sajnos dupla árat. Mert közben szerelmes is lettem. És azzal, hogy pont belé, többszörösen is megszegtem az ígéreteimet, amit annak idején magamnak tettem.
1. nem akarok többet szerelmes lenni. – Basszus, csak sikerült! 🙁
2. ha meg is történik az 1-es pontban ellenzett dolog, akkor a pasi ne lakjon 25 km-nél messzebb tőlem. – a 400 km kevesebb, mint 25?
3. nem lehet nős. – egy feleség, két gyerek talán már megfelel ennek a kitételnek, de akkor miért????
4. …..
Lenne még több is, de azt hiszem, ez a 3 tökéletes arra, hogy bizonyítsa, milyen hülye vagyok. Egyedül egy kitételt nem szegtem meg: nálam idősebb 🙂 igaz csak 2-3 hónappal, de végre nem fiatalabb.
————————————
Hi-hi! Valaha még egy-két verset is írtam. Nos, 1994. első pár hónapja termékeny volt etekintetben. 🙂
Íme az egyik zsengém: (Kéretik nem nagyon röhögni!!!!)
„Fáj, ég …
S tenni nem tudok mást,
Csak várni,
Míg nem jössz,
Hogy hideg kezed
Gyógyítón lelkemen
Pihenjen.
Fáj, ég…
Mert vétkeztem?
Magam sem tudom.
Az út, mely előttem áll,
Lehet, csalva az Egyetlen
Legrövidebb,
S hamis.
Fáj, ég…
Tudom, a választott út
A végzetem lehet,
S az első lépés rajta
Nyilallón bánva már,
De szemem előre nézve
A következő emelkedőt vágyja.”