Este. Salsa. Gyakorlás. Nem voltunk sokan, de az ott levők egy jó kis társaságot alkottak.

Mi, a salsa-kollagínával korábban érkeztünk, beszélgettünk. Majd’ 10 év van köztünk, mégis kicsit hasonló cipőben jártunk nem is oly régen … Máris megvan a közös pont a salsán kívül.

Aztán táncoltunk, gyakoroltunk. Megismerkedtem egy-két férfival, és a szilveszterem megoldódott: salsa, salsa, salsa. És a szervező sráccal szerintem az ezotéria lesz a közös pont a salsán kívül.*

Emberek, sorsok, életek. Mint egy hatalmas háló, ahol összefutnak a szálak, kapcsolódnak, egymással, együtt haladnak, majd külön válnak. S talán egyszer újra összetalálkoznak…

Boldog vagyok. Mégis potyognak a könnyeim. A dal tehet róla. Csakis! Meg én, mert hallgatom. … Néha azt hiszem, hogy az elém kerülő dolgoknak üzenete van. Valamit jelentenek. Közben pedig… már azt sem tudom, hogy valódi-e, vagy csak egy túl színezett, misztifikált érzés van idebenn. … Csak egy könnyed szomorúság csalja elő a könnycseppeket.

“Yesterday’s a dream, I face the morning
cryin’ on a breeze, ….”

Aurél azt írta, maradjak meg annak, aki eddig voltam. Ennél kedvesebb szavakat nem kaphattam volna. Ez az Ő ajándéka nekem karácsonyra. A legszebb.

*Hm. A jövőbe akkor még nem láttam. Sok-sok közös pontunk akadt vagy másfél évig. (2008.12.15.)