Most, hogy cserélem (kérdőjelmentesítem) a bejegyzéseket szépen egyenként visszamenőleg, bele-beleolvasok az írásaimba. Májusnál tartok. Rettenetesen szét voltam zuttyanva: egyszer lent, következő órában már fenn. Szerelmesnek hittem magam, vagy tán az is voltam. Szenvedtem, mint a kutya, mert lelkileg megrendültem. Magamat vádoltam, utáltam, közben meg reménykedtem, hogy egyszer jobb lesz, újra olyan lesz, mint annak előtte. Csak hát kutyából nem lesz szalonna, szarból aranyat nem lehet csinálni, stb.
Azt hiszem, ez a kicsiny visszatekintés helyrebillentett megint: nem elérzékenyülni, semmit sem megbánni. Majd talán a következő életünkben újra megpróbáljuk.
Már korábban elkezdtem olvasni de a sok kérdőjel miatt nehezen ment!
A vasárnap esti (MSN) beszélgetésünk önhibámon kívül megszakadt amiért elnézést kérek.
Egyrészt a tervezett (közölt) időpontra “objektív” okok miatt nem tudtam időben hazaérni, másrészt a bekapcsolva hagyott gép képernyőkimélője nem akart eltünni,,,, pontosabban elkezdett villódzani a monitor és bár eltudtam olvasni az orosz nyelvre vonatkozó kérdést, visszaírni már nem sikerült mer közben kikapcsoltál.
Mégegyszer I’ am sorry!
Legközelebb folytatjuk! (?).
Sajnálom a kérdőjeles dolgot, de az én informatikai szaktudásom, ami szinte a nullával egyenlő, ennek megoldására nem terjed ki. De – nálam okosabb – mások se tudták kiküszöbölni. Így, amíg a Google Reader segítségével ki nem cserélem a nagyját, vagy majd szép sorjában önkezűleg, addig e formában marad.
Sajnálom, hogy nem tudtuk folytatni a beszélgetésünk, de úgy gondolom, ami késik, az nem múlik. Biztos lesz még alkalom rá. 🙂