Úgy tűnik, az újhold az álomkórt hozza magával, és rám hajintotta a holnap távolából. Este a Helyszínelőket sem tudtam végignézni, mert szemeim vészesen résnyire szűkültek, miközben az elalvással fenyegettek meg. Elrendeztem magam, aztán álomba zuhantam. Arra riadtam, hogy a kisebbik cuccolt át, majd inni kért. Aztán újabb kóma.

Reggel hajnalban kitámolyogtam, s a wc-t vettem irányba. Egy adag kaka fogadott lehúzatlanul. Gyors fejszámolással, majd következtetésekkel rájöttem, hogy hármunk közül csak én nem lehettem a tettes, mert bennem még félálomban is működik a wc-zés-papírhasználat-wc-lehúzás hármasa, különösen nagydolog esetén. Már azon voltam, hogy nyomozósdit játszom, mikor kicsoszogott a kisebbik, és kakálni kívánt. Gondoltam, kihúzom a listából, de aztán inkább feladtam az egész ügy felderítését. Nem tök mindegy, ki volt? Jól esett neki, ez a lényeg.

Aztán még történt a lelkecskémben egy-két dolog az elmúlt félórában, ami arra késztet, hogy álláspontot változtassak egy döntésemben, de még mérlegelés alatt van.