Létezhet-e az, hogy folyamatosan érzed valaki szeretetét? Vagy csak a saját szereteted “tréfál meg”? Most legszívesebben szárnyalnék kitárva karjaimat fel a fellegekbe nem törődve a hideggel, köddel. Mintha csodálatos, langyos tavaszi nap lenne! Élvezném a szabadságot, az egész világot, mindent. …. S mikor már elértem a teljességet, megkeresném Őt, és átölelném, hogy Ő is érezze, amit én.

De mindez lehet, hogy fordítva fog történni. Ő jön el hozzám.