Hát akkor kezdjem a tiszta lapot!
34 éves vagyok. Elvált, két gyermek édesanyja. Közgazdász végzettségem van. A jövő évtől kezdve a kereskedelemben bonyolítóként fogok dolgozni. Angol nyelvtudásom van.
Több mint két éve vezetem ezt a blogot, mert szeretek írni. Nem hobbi, hanem … szükséglet.
Ha valaki az elmúlt hónapokban nyomon követte az életem blogba kitett részét, az tudja, hogy új hobbim van: a salsa. Nagyon szeretek táncolni, és mindig is vágyam volt egyféle társas tánc haladó fokon való elsajátítása. Tanultam hastáncot is, az is nagyon a véremben van. Ha már tánc, akkor zene! Legyen ritmusos és dallamos! A lényeg: nekem tetszen.
Mindemellett érdekel a spiritualitás. Néha kitör belőlem az okoskodó, a nagy “tanító”, ilyenkor szoktam mindenfélét írogatni, ami a spiritualitással kapcsolatos.
Aztán a blogban szoktam a gyerekekről is írni. Milyen anya vagyok? Igyekszem jónak lenni. Amennyire tőlem telik. Aztán majd 10 év múlva eldől, hogy az vagyok-e. Ha megérjük a 10 év múlvát.
Szeretem a színeket, a számomra érdekes dolgokat. Igazi Ikrek jegyűként kíváncsi vagyok, sok minden érdekel, felszínesen. Nagyon ritkán vagyok kitartó, ezért alapos. Ez mindenre igaz. Még az emberi kapcsolataimra is. Egy idő után vagy megunom, vagy csak szimplán elhanyagolom őket. De ettől én még szeretem azokat az embereket. Szerelem? Ezt a témát inkább jegelem egy időre. Ha esetleg a sors meg kíván tréfálni, akkor … nagy forróságot kérek az olvasztáshoz. 😛
Ha valaki a külsőmre kíváncsi, akkor elárulom, hogy szép és csinos nőnek tart a nagy átlag. Ízlések és pofonok.
Nem jellemzem magam többet. Aki meg akar ismerni, az meg fog. De kérem, ne a blogon keresztül tegye! 😀 Ja, ha már itt tartok! Kérem, hogy csak az olvassa a blogot, aki az írásaimra kíváncsi, meg rám, és csak ezért járjon ide vagy olvasson rss-en keresztül!
Örvendek, én meg BigDady vagyok, egy átlag, szürke kis blogos, akiben túlteng a depresszió, illetve az elérhetetlen dolgok utáni vágy. Na, most hogy már ilyen jól összeismerkedtünk… hmmm… ilyenkor mit is szokás? 😀
Puszi? 😉
Lehet furcsán fogsz rámnézni, de soha sem szerettem úgymond puszilkózni az emberekkel, akár barát, akár ismeretlen. Én mindig a kézfogás mellett döntöttem. Egy embertől, azaz kettőtől viseltem el, hogy puszilgasson. Az egyik ugye az ex barátnőm, a másik meg Eszti. Nem rajongok ezért a szokásért, szerintem soha nem is fogok. Szerintem értelme sincs sok.
Lehet nem kéne minden emberrel tartanom az x lépés távolságot?!
Vigyázz, mert megharaplak! 😀
Tudod, ahogy Neked megfelel. Ha kézfogás, akkor az. 🙂
Ok, harapj! 😀