Lissza délutánt tartottam. Icipici szudítás és egy hatalmas bögre hosszúkávé után úgy döntöttem, irány a nagyváros. Majdnem elmerengéztem az időt, de szerencsére elkaptam a buszt. Utam egyenest a Media Marktba vezetett, ahol találtam salsa zenét, viszont Marc Anthonyt nem. Kb ilyen volt az arcom: 🙁 Node sebaj! megvettem egy cd-t (amit most hallgatok, és az első dal után asszondom, jó választás volt), majd marokra kaptam a hátsóm, és átcaplattam a másik üzletházba. A játékboltba vettem egy legókészletet a nagyobbiknak, majd kiválasztottam egy mozifilmet, amire be is szereztem a jegyet. Ettem melegételt, próbáltam pár csizmát, aztán bevonultam egy Happy Feet menüvel filmet nézni. Igen, kaptam egy pinvines poharat … Mi másért vettem volna ezt a menüt???
A film. Hm. Ki lehet találni, milyet választottam. Holiday az eredeti címe. Romantika hegyekben. Másfélórában jókat nevettem, és többször eszembe jutott: valahonnan ismerős a történet. A boldog vég ugyan nem, de a többi igen.
Aztán siettem a buszhoz. Leültem, majd pár méterre velem szemben egy régi ismerős srác foglalt helyet. Mindig tudtam, hogy nem egy ronda fiú, de eddig hidegen hagyott. Most viszont elemi erővel hatott rám. … azon filóztam, hogy egy annyi idős fiúnak, mint én, miért nincs barátnője. Még soha nem láttam nővel. Ugye nem az? No, ezt nem azért kérdem, mert a homoszexuálisok ellen vagyok, hanem sajnálnám a dolgot. … basszus, még a nevére sem emlékszem (ami nem meglepő, mert rettenetes a névmemóriám)!
Ellenpélda: buszon, vonaton, utcán, boltban, tök mindegy. Bár merre nézek, általában szakadt, már-már nyomorult srácok vonzó, intelligensnek tűnő lányok mellett. Hogy miért? – merül fel bennem folyton a kérdés. Fogalmam sincs, aztán ajakbiggyesztés, válrándítás. Felmerülő válasz: biztos tud valamit, amit a nagy átlag nem…
Na, most majdnem írtam valamit, de inkább majd személyesen….