Annak idején, mikor még rendszeresen írtam esszéket, tanultam, hogy először vázlatot kell írni. Egy nagyobb lélegzetvételű dolgozat esetén, ami 5 oldalnál több, azt mondom, persze, szükséges, már csak a gondolatok rendezése céljából: miről akarok írni, stb. Egy szakdolgozatnál meg egyenesen kötelező.
No, én azon a diákok közé tartoztam, akik soha nem írtak vázlatot (egyedül a szakdolgzathoz, mert kötelező volt). És általában jól teljesítettem. Az irodalmi fogalmazásokra, esszékre 4-esnél rosszabb jegyet nem kaptam. Írtam, ami jött – gondolom, gombolyítottam le a fonalat.

Egyszer próbálkoztam vázlatírással, és az alapján írtam meg az esszét. Ráadásul angolul. Nos, életem legrosszabb minősítését kaptam rá (nem a nyelvtani helyesség miatt), és meg is kérdezte a tanár, írtam-e vázlatot. Ekkor fogadtam meg, hogy vázlat alapján a jövőben csak akkor fogok fogalmazni, ha nagyon muszáj. Nekem így nem megy az írás.

Valahogy a szerelemmel is ekként vagyok.